1973-ban a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) megalapította a Word Rally Championship kezdetleges, ám annál inkább alapot adó formáját.

A cél az volt, hogy a világ különböző pontjaira elvigyék a rallyt, és ezzel is egy újabb világeseményt alkossanak. ’73-ban 13 különböző ország adott otthon a viadalnak, köztük olyan helyszínek is, amik a mai napig komoly tekintéllyel bírnak, és még jelen vannak. A terep már ekkor változatos volt, murva, aszfalt, jég és vegyes felszín egyaránt szerepelt a kihívások között.

Ebben az évben (és mint ahogy a következő háromban is) még csak a gyártókat értékelték, egyéni bajnok nem volt. A pontozás érdekes módon zajlott, ugyanis emiatt a csapatok különös leosztásban kaptak pontot az első 10 helyig oly módon, hogy a gyártók csak egyszer, mindig a legmagasabb helyezések után kapták meg. Ez tehát úgy nézett ki, hogy a 20-15-12-10-8-6-4-3-2-1 rendszerben, ha egy csapat versenyzői mondjuk az első és a második helyen végeztek, akkor csak az első helyért járó pontot kapták meg, és természetesen mindenki más is a pozíciójának megfelelő pontot, vagyis jelen példánál a harmadik autó ugyan úgy 12 pontot kapott.

Az első verseny a Monte-Carlo Rally (hivatalos nevén Rallye Automobile de Monte-Carlo) volt, röviden lássuk mi történt ott.

Ha nem tudnánk, hogy ez volt az első világbajnoki verseny, akkor is észrevennénk, hogy még igen kezdetleges volt. A verseny 10 napig zajlott, és 9 különböző város szerepelt az útvonalban. A cél persze Monte-Carlo városa volt. A felület aszfalt volt, de a mai napig is különlegessége, hogy havas, jeges részekkel tarkított, mivel a magasabb területeken már rossz idő volt. 1973-ban emiatt rögtön megtapasztalták a szervezők, hogy néha bizony szükséges 1-1 szakasz törlése.

A franciák nyitották a vb-t, Jean-Claude Andruet győzött az Alpine-Renault színeiben két csapattársa, a svéd Ove Andersson és a szintén francia Jean-Pierre Nicolas előtt. Mivel ennek, mint említettük, nem volt jelentősége, a Renault csapata 20 ponttal gazdagodott. A tabella második helyén a Ford állt (Hannu Mikkola, 4. hely), majd a Fiat (Raffaele Pinto, 7. hely), Lancia (Harry Källström, 8. hely) és a Datsun (Tony Fall) következett.

A következő verseny februárban az International Swedish Rally volt.

Az egyetlen klasszikus havas, jeges rally volt a versenynaptárban, a központja akkor is, mint napjainkban Karlstad.

A résztvevők között mindössze 3 nem skandináv induló volt, a Renault francia versenyzői. Ezen a rallyn mutatkozott be a Saab, és két versenyzőjük rögtön az élen végzett, ezzel a csapatot 20 ponthoz juttatva, amivel azonnal az AlpineRenault  legnagyobb kihívójává léptek elő – legalább is ekkor még ezt lehetett hinni.

A rend kedvéért mi azért felsoroljuk majd azokat a versenyzőket is, akik az első három helyen végeztek, ezúttal: Stig Blomqvist (Saab), Per Eklunk (Saab) és Jean-Luc Thérier (Alpine-Renault).

Pontot kapott még a Saabon és a Renault-n kívül: a Lancia (Harry Källström, 4. hely), a Fiat (Hakan Lindberg, 5. hely), a Volkswagen (Björn Waldegard, 6. hely), a BMW (Bror Danielsson, 7. hely), a Skoda (John Haugland, 8. hely), a Volvo (Per-Inge Walfridsson, 9. hely) és az Opel (Fredrik Donner, 10. hely).

Következett a TAP Rallye de Portugal.

Március 13-18, aszfalt és murva. 4600 km-es verseny volt, a befutó Estoril városában volt.

Természetesen itt is a hazai indulók voltak többségben, ám az Alpine-Renault versenyzője, Jean-Luc Thérier nem talált legyőzőre. Érdekesség, hogy a 80 indulóból mindössze 23-an fejezték be a versenyt.

Megjelent a világbajnokságon a Citroen is.

Első három: Jean-Luc Thérier (Alpine-Renault), Jean-Pierre Nicolas (Alpine-Renault), Francisco Romaozinho (Citroen)

Pontszerző csapatok a Renault-n és a Citroenen kívül: Fiat (Luis Netto,  4. hely), Porsche (Amércio Nunes, 5. hely), Opel (Méquépé, 7. hely) és Ford (Hans Britth, 9. hely).

Ezek után a híres és nehéz East African Safari Rally volt soros áprilisban, Kenyában. Ez a verseny jelentősen eltért az összes többitől. Nagyon kemény versenynek tartják, és különösen nagy felkészülést igényel.

Itt nem voltak az autók kategóriába sorolva, mint az összes többi helyszínen és csak az összesített eredményeket tartották számon.

Nagyon kevesen, mindössze 18-an tudták teljesíteni az 5300 km-es távot. Pontot összesen három csapat kapott, a Datsun, a Peugeot és a Mitsubishi (Satwant Singh 7. hely).

Első három versenyző: Shekhar Mehta (Datsun), Harry Källström (Datsun) és Ove Andersson (Peugeot – a navigátora pedig Jean Todt volt).

Május elején futották a Rallye du Maroc viadalt Marokkó két nagyvárosában, Rabatban és Casablancán, aszfalton és murván. Ez a rally dicsekedhetett elsőre a leghosszabb szakasszal, egy 1200 km-es távval.

Az Alpine-Renault csapata visszatért és ismét megszerezte a győzelmet Bernard Darniche által. A Citroen DS 23 pedig egyre inkább erős konstrukciónak tűnt ezen a versenyen, mivel a 2-4-ig helyen ők futottak be. Ebből persze csak a második hely (Bob Neyret) ért pontot. Harmadik Richard Bochnicek lett.

Pontot kapott: a Fiat (Björn Waldegard, 6. hely), a Volvo (Lorenzo Merlone, 9. hely) és a Peugeot (Claudine Trautmann, 10. hely).

Május végén aztán Görögországba utazott a mezőny, következett ugyanis az Acropolis Rally murvás versenye.

Megszerezte negyedik győzelmét az Alpine-Renault, és a csapat menetelt a világbajnokság történetének első győztese cím felé.

Második helyen és ezzel pontot szerezve a Fiat állt a finn Rauno Aaltonen révén, harmadik pedig – pont nélkül – Jean-Perre Nicolas lett a Renault-val.

Pontot kaptak: Volkswagen (Georg Fischer, 5. hely), Citroen (Richard Bochnicek, 6. hely), Ford (Chris Sclater, 7. hely), Toyota (Ioánnis Psihas, 9. hely) és az Audi (Ioánnis Bardopoulus, 10. hely)

A hosszú szünetet követően, július közepén rendezték Krakkóban a Rajd Polski, azaz a Lengyel Rallyt.

Különleges dolognak számított Lengyelország jelenléte akkoriban egy ilyen nagyszabású eseményen, ami történelme miatt talán nem is szorul magyarázatra. A hivatalos verzió szerint a 62 induló csapatból, ami már szintén egy figyelemfelkeltő adat, mindössze 3 fejezte be a versenyt, de legalább volt köztük hazai.

A terep aszfalt és murva volt.

Helyezések: Achim Warmbold (Fiat), Egon Culbacher (Wartburg) és Maciej Stawowiak (Polski Fiat).

Augusztus elején azonban következett a 1000 Lakes Rally Finnországból, a jelenleg is aktív Jyväskylä központtal.

A Finn Rally történelme során a kezdetektől fogva a legnehezebb és a legnagyobb becsben tartott rally volt, aki itt győzni tud, kitüntetett tiszteletet kap.

Nem sok hazán kívüli versenyző volt erre képes, és ez 1973-ban még nem is következett be. A Ford csapata diadalmaskodott Timo Mäkinen révén. Második és ezzel ponthoz juttatta csapatát a későbbi világbajnok, Markku Alén a Volvo volánja mögött. Harmadik pedig Leo Kinnunen a Porschéval.

Pontszerző csapatok: Saab (Simo Lampinen, 4. hely) és Opel (Antti Ojanen, 5. hely).

Szeptemberben került sor a szomszédos rallyra Ausztriában (Österreichische Alpenfahrt) murván.

Ez volt az egyetlen év, amikor a Rally Világbajnokság keretein belül az osztrákok versenyt rendezhettek.

A győzelmet és ezzel a 20 pontot a BMW szerezte meg. Az Achim Warmbold – Jean Todt páros ért célba a legrövidebb idő alatt (3 óra 58 másodperc). Második az Alpine-Reault volt Bernard Darniche-al, míg a harmadik helyezett szintén más gyártó, a Saab lett Per Eklunddal a volán mögött.

Pontot kaptak még: Fiat (Hakan Lindberg, 6. hely), Porsche (Klaus Russling, 7. hely), Toyota (Ove Andersson, 8. hely) és Volkswagen (Tony Fall, 10. hely).

Rallye Sanremo, Olaszország, október 10-13, aszfalt-murva.

Ez a helyszín 2004-ig volt a világbajnokság része, amikor is átköltöztek Szardíniára. 1973-ban az Alpine-Renault itt sem adott sok esélyt az ellenfeleknek, Jean-Luc Thérier maximális pontot gyűjtött. A második helyért járó pont a Fiathoz került (Maurizio Verini), míg harmadiknak Jean-Pierre Nicolas futott be szintén a Renault-val.

Pontot kaptak: Lancia (Mauro Pregliasco, 7. hely) és Opel (Roberto Bauce, 9. hely).

Újra Európán kívülre utazott a mezőny, az Amerikai Egyesült Államokba, Detroit és Michigan területére. A következő a Press-on-Regardless Rally volt murvás felületen.

Az időpont miatt (október 31-november 4.) nem volt népszerű ez az állomás, mivel az ezt követő helyszín rövid időn belül Anglia volt, a csapatoknak túl nagy fáradtságba telt volna átutazni a fél világot. Így a „nagyok”, mint az Alpine-Renault, a Fiat vagy a Saab kihagyta.

Jelen volt viszont a Toyota, ezúttal egy Corollával, és be is gyűjtötték a 20 pontot a kanadai Walter Boyce remek versenyének köszönhetően. Második a hazai Jim Walker lett a Volvóval, harmadik pedig a szintén amerikai John Smiskol a Datsunnal.

További pontszerző csapatok: Ford (John Buffum, 4. hely) és Polski Fiat (Robert Mucha, 6. hely).

A Daily Mirror RAC Rally Yorkshire területén november 17-21. között volt megtartva. Felülete murva volt, némi aszfaltos résszel.

Az angol rally a Ford hazai versenye, és ez a végeredményen meg is látszott. Mind a három helyen az ő versenyzőik értek célba, névszerint: Timo Mäkinen, Roger Clark és Marrku Alén.

Pontot kaptak: Volvo (Per-Inge Walfridsson, 4. hely), Alpine-Renault (Jean-Pierre Nicolas, 5. hely), Opel (Gunnar Blomqvist (6. hely), BMW (Björn Waldegard (7. hely) és Fiat (Sergio Barbiso, 10. hely).

A bajnokság utolsó versenye a Tour de Corse, azaz a Korzika rally volt december elején. Aszfaltrally és különlegessége volt akkoriban, hogy tél lévén havas utakon zajlott a verseny.

Jean-Pierre Nicolas győzelmével az Alpine-Renault újabb 20 ponttal lett gazdagabb, sőt abszolút uralták a hazai pályát, ugyanis a második Jean-Francois Piot, a harmadik pedig legsikeresebb verenyzőjük, Jean-Luc Thérier lett.

Pontszerző pozícióban ért még célba: a Ford (Guy Chasseuil, 4. hely), az Opel (Henri Greder, 7. hely), a Porsche (Gedehem, 8. hely), az Alfa Romeo (Jean-Claude Lagniez, 9. hely) és az Audi (Yves Evrard, 10. hely).

Az első Rally Világbajnokságot tehát az Alpine-Renault csapata nyerte 147 ponttal. A második a Fiat lett 84, míg a harmadik a Ford 76 ponttal.

További sorrend: 4. Volvo 44p, 5. Saab 42p, 6. Datsun 34p, 7. Citroen 33p, 8. BMW 28p, 9. Porsche 27p, 10. Toyota 25p, 11. Opel 25p, 12. Polski Fiat 18p, 13. Lancia 17p, 14. Wartburg 14p, 15. Volkswagen 15p, 16. Peugeot 13p, 17. Mitsubishi 4p, 18. Skoda 3p, 19. Alfa Romeo 2p, 20. Audi 2p.

3 győzelmével és 2 dobogós helyezésével Jean-Luc Thérier volt a legsikeresebb versenyző.

Dim lights Embed Embed this video on your site   Dim lights Embed Embed this video on your site  

Dim lights Embed Embed this video on your site

Következő írásunk az 1974-es Rally Világbajnokságról szól majd.

(Lumi)